Ami előre vitt:
- kötelék
- gondoskodás
- oroszóra
Ami visszahúzott:
- sok inger
Az elmúlt hét mérlege pozitív. Az érzelmi viharok idején nehéz magammal törődni, az utamat szem előtt tartani. Sok szempontból elbuktam az elmúlt időben, halogattam dolgokat. Mégis van remény. Nem is kicsi. Csak tanuljak a múltból. Egy nagy eredmény mindenképp van: nem akarok mindenkit megváltoztatni.
2011. március 29., kedd
2011. március 19., szombat
Mérleg XX.
Ami előre vitt:
- koncert
- oroszóra
Ami visszahúzott:
- a múlt
- félreértések
A tegnapi nap mérlege pozitív. Megint több az erő bennem a változásra. Az út nehezedik, már nem elég befelé figyelni.
- koncert
- oroszóra
Ami visszahúzott:
- a múlt
- félreértések
A tegnapi nap mérlege pozitív. Megint több az erő bennem a változásra. Az út nehezedik, már nem elég befelé figyelni.
2011. március 16., szerda
Nézz szembe vele
A vándor az erdő mélyén ült, egy nagy fa alatt, szemébe húzta a csuklyáját, hogy a zuhogó eső elől védje magát. A tűz mellette rég elaludt, nem is foglalkozott vele. A hidegtől és a félelemtől reszketett. Messzire futott az öreg kastélyból, nem is nézett vissza. De nem tudta elfelejteni a törött üvegű képet, amit odabenn látott meg. Összerázkódott, ahogy felidézte a pillanatot. A kép ismerős volt, valahol látta már, tudta, hogy valamikor köze volt hozzá. De nem akart emlékezni rá. A botjára támaszkodva sírt az esőben. De az emlékezete utolérte.
Megint maga előtt látta pillanatot, amikor felöltötte a vándorgúnyát, amikor nekiindult, hogy bejárja a világot. Megjelentek a városok, ahol járt, a szegényesebbek, a pompásabbak, mindegyik, amelyikben hosszabb-rövidebb ideig elidőzött. Egyikben sem találta a helyét. Az erdőt szerette, a fákat, a kis patakokat.
Aztán az egyik városban otthonosan érezte magát, kényelmes volt, rengeteg találmánnyal ismerkedett meg, amik kényelemessé tették az életét. Egy éjjel rátörtek, kidobták a városból, mondván nincs maradása egy jöttmentnek. Nem értette, hiszen szívesen segített megszerelni a a városlakók ereszcsatornáját, vinni a cekkereket a piacról, úgy érezte, helye van.
Megint az erdőben talált menedéket. Csalódott az emberekben, a városokban. már azt sem tudta, hová igyekszik.
De most hazavágyott. A kép az emlékezetében egyre színesebb lett, az asszony arca a képen egyre pirosabb lett, a saját arca sem volt már falfehér. A két szempár mosolygott a képen. A pár keze összekulcsolva. Egyek.
Felemelte a tekintetét, felnézett a kitisztult égre, a Hold nézett vissza rá fentről és lentről az összes pocsolyából is.
Hátratolta a csuklyát, kibontotta a haját, kihúzta magát és nagyott szippantott az esőszagú levegőből. Mosolygott. Felvette a vándorbotot, már tudta, hova visz az útja. Vissza, ahonnan elindult, vissza a kincseihez, vissza terített asztalhoz, ahol a vacsorának való őzet ő ejti el, de elkészíteni már azok a kezek fogják, akik a szakadt bekecsét is befoltozzák és amelyek letörlik homlokáról a hosszú út porát.
Megint maga előtt látta pillanatot, amikor felöltötte a vándorgúnyát, amikor nekiindult, hogy bejárja a világot. Megjelentek a városok, ahol járt, a szegényesebbek, a pompásabbak, mindegyik, amelyikben hosszabb-rövidebb ideig elidőzött. Egyikben sem találta a helyét. Az erdőt szerette, a fákat, a kis patakokat.
Aztán az egyik városban otthonosan érezte magát, kényelmes volt, rengeteg találmánnyal ismerkedett meg, amik kényelemessé tették az életét. Egy éjjel rátörtek, kidobták a városból, mondván nincs maradása egy jöttmentnek. Nem értette, hiszen szívesen segített megszerelni a a városlakók ereszcsatornáját, vinni a cekkereket a piacról, úgy érezte, helye van.
Megint az erdőben talált menedéket. Csalódott az emberekben, a városokban. már azt sem tudta, hová igyekszik.
De most hazavágyott. A kép az emlékezetében egyre színesebb lett, az asszony arca a képen egyre pirosabb lett, a saját arca sem volt már falfehér. A két szempár mosolygott a képen. A pár keze összekulcsolva. Egyek.
Felemelte a tekintetét, felnézett a kitisztult égre, a Hold nézett vissza rá fentről és lentről az összes pocsolyából is.
Hátratolta a csuklyát, kibontotta a haját, kihúzta magát és nagyott szippantott az esőszagú levegőből. Mosolygott. Felvette a vándorbotot, már tudta, hova visz az útja. Vissza, ahonnan elindult, vissza a kincseihez, vissza terített asztalhoz, ahol a vacsorának való őzet ő ejti el, de elkészíteni már azok a kezek fogják, akik a szakadt bekecsét is befoltozzák és amelyek letörlik homlokáról a hosszú út porát.
Mérleg XIX.
Ami előre vitt:
- kirándulás
- barátok
- szembenézni az ismerős helyekkel, új helyzetből
- kapitánynak lenni
Ami visszahúzott:
- a saját félelmeim
A hosszú hétvége mérlege pozitív. Kiszakadni a környezetből, megélni a világot, látni a szépségét csodálatos. Persze kellenek hozzá a barátok, kell a társaság.
- kirándulás
- barátok
- szembenézni az ismerős helyekkel, új helyzetből
- kapitánynak lenni
Ami visszahúzott:
- a saját félelmeim
A hosszú hétvége mérlege pozitív. Kiszakadni a környezetből, megélni a világot, látni a szépségét csodálatos. Persze kellenek hozzá a barátok, kell a társaság.
2011. március 10., csütörtök
Mérleg XVIII.
Ami előre vitt:
- egy régen várt találkozás
- beszélgetés
- új távlatok
- munka
Ami visszahúzott:
- lassú gyógyulás
A nap mérlege pozitív. Jó érzés hasonló emberekkel beszélni, már ezzel sokat segítenek. Ők nem sajnálnak, hanem mellettem állnak. Több ötletem lett a jövővel kapcsolatban.
- egy régen várt találkozás
- beszélgetés
- új távlatok
- munka
Ami visszahúzott:
- lassú gyógyulás
A nap mérlege pozitív. Jó érzés hasonló emberekkel beszélni, már ezzel sokat segítenek. Ők nem sajnálnak, hanem mellettem állnak. Több ötletem lett a jövővel kapcsolatban.
2011. március 8., kedd
5 mondat igazság
"Most meg azt mondod, igen, bukta, állati nagy pofon, felfordult a világ, összedőlt a vár, itt állok a romjaimon, hiba, bukás, bűn, de tudjátok mit? HÁLÁS vagyok, hogy ide kerültem, mert így látom hogy min akarok változtatni. Látom, érzem... igen, darabokban vagyok, rettegek, üvöltök a fájdalomtól, száz sebből vérzek, de így legalább TUDOM. És megteszem amit meg kell. Kis lépésekkel, de van erőm, kitartok, küzdök, nem adom fel… megcsinálom."
A legjobb leírás, ami rólam, a célomról született, amióta úton vagyok. Szívből köszönöm.
(TÉ)
A legjobb leírás, ami rólam, a célomról született, amióta úton vagyok. Szívből köszönöm.
Mérleg XVII.
Ami előre vitt:
- beszélgetés
Ami visszahúzott:
- kiváncsiság
A mai nap mérlege pozitív. A nagy sokk után talán nyugodtan alszom el.
- beszélgetés
Ami visszahúzott:
- kiváncsiság
A mai nap mérlege pozitív. A nagy sokk után talán nyugodtan alszom el.
Nőnapra
Ragyogj, ragyogj,
Te örök Ideál,
Tőled el nem választ
Sem élet, sem halál,
Ragyogj, ragyogj, örök-idegenül,
Fenn is, lenn is elérhetetlenül,
Ragyogj, ragyogj!
Te örök Ideál,
Tőled el nem választ
Sem élet, sem halál,
Ragyogj, ragyogj, örök-idegenül,
Fenn is, lenn is elérhetetlenül,
Ragyogj, ragyogj!
Ragyogj, ragyogj,
Örökkön tiszta kép
E lélek vízalatti, mély egén,
Én már tudom: Csak azt nem vesztem el.
A miről sose mondhatom: enyém.
Ragyogj, ragyogj
Éjféli Csillag, lelkem mély egén.
Örökkön tiszta kép
E lélek vízalatti, mély egén,
Én már tudom: Csak azt nem vesztem el.
A miről sose mondhatom: enyém.
Ragyogj, ragyogj
Éjféli Csillag, lelkem mély egén.
(Reményik Sándor)
Köszönöm, hogy vagytok, nők, lányok, anyák. Tietek a világ.
2011. március 7., hétfő
I'm just dancing...
Egy olyan buliba vágyom, ahol ez szól, egy olyan valakivel, aki érti...
Önfeledten táncolni, átölelni, mosolyogni, örülni a zenének úgy, ahogy buliban évek óta nem akartam.
"Mire értenéd, már véget ért
Mire megszeretnéd már csak emlék"
Démonok III.
A számítógép: régi küzdelem ez már. Vége sosem lesz, azt senki sem teszi meg, hogy eladja az otthoni gépét, a munkahelyit meg használni kell. A nagy kérés, hogy hol van az a határ, ameddig én uralom a gépet, és mikortól engedelmeskedem neki. Először csak leveleket nézek, híreket olvasok. A baj talán ott kezdődik, ha játszani kezdek. Ott nincs megállás, mert a választék akkora, hogy szinte sosem lehet ráunni. Egyre gyakoribbak a vég nélküli játékok, ahol szinte követelmény, hogy rendszeresen foglalkozzon vele az ember. Az online tamagochi úgy jött el, hogy észre sem vettem. Ezektől a legnehezebb szabadulni, nehéz nagy levegőt venni és bezárni, de utána jó felfedezni a valódi világot. Tudom, mert most ez történik velem.Könyvekhez nyúltam, nagyszerű újra meghatódni egy versen, izgulni egy regényen. Csak ne essek vissza. Jártam már így. Ha megbillentem, mert nem tudtam megélni meglévő a boldogságot az életben, akkor könnyű volt a géphez fordulni. Instant figyelem, az érzés, hogy vagyok valaki. De csupán virtuális.
Kifelé a szabadba. Most ágyhoz kötve különösen kínzó a kinti napsütés.Nemsokára jön egy még hosszabb szünet, azt inkább a teraszon szeretném tölteni olvasással, meg egy pohár borral. A többire nincs hatásom.
"Micsoda rabság a gépszabadság"
(Ákos)
Kifelé a szabadba. Most ágyhoz kötve különösen kínzó a kinti napsütés.Nemsokára jön egy még hosszabb szünet, azt inkább a teraszon szeretném tölteni olvasással, meg egy pohár borral. A többire nincs hatásom.
"Mit tehetsz te mást, ha neked is ez maradt?"
(Adamis Anna)
2011. március 5., szombat
Mérleg XVI.
Ami előre vitt:
- pihenés
Ami visszahúzott:
- betegség
- tehetetlenség
- nyűg
Az elmúlt két nap mérlege negatív. Ameddig az ágyat nyomom, sajnos nem tudok a haladásomra koncentrálni, túl nyűgöd vagyok, túlságosan lefoglal, hogy gyenge vagyok, hogy meg szeretnék gyógyulni.
- pihenés
Ami visszahúzott:
- betegség
- tehetetlenség
- nyűg
Az elmúlt két nap mérlege negatív. Ameddig az ágyat nyomom, sajnos nem tudok a haladásomra koncentrálni, túl nyűgöd vagyok, túlságosan lefoglal, hogy gyenge vagyok, hogy meg szeretnék gyógyulni.
2011. március 3., csütörtök
Mérleg XV.
Ami előre vitt:
- megbeszélés
- elismerés
- Szindbád-vacsora
Ami visszahúzott:
- temetés
- szembenézés
A mai nap mérlege pozitív. Jól esik, ha elismernek, ha úgy érzem, hogy helyem van valahol.
- megbeszélés
- elismerés
- Szindbád-vacsora
Ami visszahúzott:
- temetés
- szembenézés
A mai nap mérlege pozitív. Jól esik, ha elismernek, ha úgy érzem, hogy helyem van valahol.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)