Az Isten hosszú időt adott neki, hogy sokakat megismerjen és sokak megismerjék. Kemény próbákat állt ki, az élet megtépázta, de ő töretlen maradt. A derű sugárzott belőle, a mindenkire kiáradó szeretet. A közelében az ember jobban érezte magát, az gondok nem tűntek olyan nehéznek, hiszen ő mosolyogva mesélt sokkal szörnyűbbet, nehezebbet, úgy, mint aki csak egy régi kirándulás emlékét idézi fel. Mindig úgy érezte, dolga van, nem állhat meg, hiszen számítanak rá. Nem csak a sünök, cicák, madarak vártak rá, volt egy sokkal nagyobb feladata is. Megmutatni nekünk, hogyan kell megélni az életet, mit vegyünk észre belőle. Ugyanott távozott, ahol annak idején megérkezett. Hogy teljesítette-e azt, amit feladatul kapott? Igen. Ha valamit is megszívlelek, amit mutatott, akkor tökéletesen.
Köszönöm, hogy ismerhettelek, találkozunk odaát.
Siratódal
csontodba mar a föld
és te elvegyülsz
arcodat osztod szét
a fénynek
már alszol
nekem már alszol
neked most kezdődik el
az
ébrenlét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése