2011. február 6., vasárnap

Sine qua non

A gondolataim az egyedüllétről. Korábban írtam, hogy lehet és kell egyedül is létezni. Amit nehéz megmondani, hogy meddig a pontig. Van, aki az egész életét le tudja élni egyedül, boldogan. Nem az számít, hogy én mit gondolok az efféle életről. Az ilyen ember boldog, élvezi az életet, csak ez számít, mert az ő élete. A saját életemért vagyok felelős, a saját boldogságomat kell megtalálnom. Megtaláltam és el is veszítettem. Talán, egyszer visszaszerzem. Mindenkinek van valami ami/aki nélkül nem megy. Én elvettem a szerettemtől ezt, már nem adhatom vissza, így erővel visszavette.

"Lampkin: ...But then, everyone has his limits. "Sine qua non," as they say. 
Adama: Without which not. 
Lampkin: Yes. Those things we deem essential, without which we cannot bear living. Without which life in general loses its specific value, becomes abstract."

Sose felejtsd el, kinek mik ezek a dolgok. tartsd tiszteletben őket, akkor is, aha a hideg kiráz tőlük, ha úgy érzed, hogy ez a különbség a boldogságotok útjába áll. Ha elveszed a másiktól, az biztos bukás.

"Tanulj meg örülni korlátaidnak"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése